2011. október 2., vasárnap

Így készül a mester...

A lehető legnagyobb örömmel tudatom mindenkivel, aki erre jár, hogy édesapám segítségével szeptemberben megvalósulhat az egyik legnagyobb álomom:

Elkezdtem a cukrász szakma kitanulását, távoktatási rendszer keretein belül.

Minden harmadik szombaton visszatérek az iskola padba.

Továbbá folyamatos kutatásban vagyok, hogy megfelelő gyakorlati oktató helyet találjak, ahol 300 (vagy több órán keresztül) boldogíthatjuk egymást a munkáltatómmal.

Persze szigorúan csak a hétvégékre korlátozva!!

Emellett hétközben továbbra is elláttom, társadalmi elvárásoknak eleget téve a munkámat.
Tehát hamarosan nem lesz számomra olyan, hogy nem munkanap.

De már nagyon várom a gyakorlatokat...

Ezen túl, reményeim szerint nem nagyon lesz olyan elkészült csodám, amit nem szeretnék mutogtani...

Előre is mindenért köszönet a legkedvesebb cukrász tanárnak!!!

Itthon töltött hónapok alatt...

Még a három hónap itthon töltött idő alatt készültek.

A teljesség igénye nélkül: Mákos-ribizlis, Brownie, muffinok

És az elkészült sütikék kommentár nélkül...

Mákos-ribizlis

Brownie  

             
És a kihagyhatatlan muffin-ok (eper lekváros, és diós fahéjas)



 

Egy újabb szülinapos :)

Ez még áprilisban készült.
Itt valóban igaz az, hogy jobb lett volna, ha a fejemben marad.

Vaníliás-karamelles torta ostyával.

Az alapja egy sima piskóta lap, persze házi készítésű. Erre jött a vanília puding, saját készítésű karamell szósz, ostya réteg, vanília puding, karamell szósz, és még egy réteg piskóta.
Az oldalát is kis ostya lapok takarták.

Ízre ferge - teges volt :), de nem nagyon mutogatnám.
Itt azért megteszem, de nem szívesen.

Akkor a szépség:


A karamell szósz, amire tényleg büszke vagyok:


És közben:

Manócskám tortája

Hát igen. Mint mindenki, Ő is egy évvel idősebb lett...
Bár cseppet sem látszik az idő múlása.

E csodás alkalomból ismét a jól megszokott "recepthez" nyúltam. Persze nem szó szerint. Igyekszem minden évebn, minden alkalommal valami mást alkotni. Általában sikerrel.

Ez most sajnos nem úgy sikerült, ahogy én azt a sütés előtt elképzeltem.

De panaszra nem lehet okom. Elfogyott, méghozzá rekord sebességgel :)

Íme a nagy mű:


Mondhatnám, hogy azért nem készült róla több kép, mert elfogyott, de ennél azért egyszerűbb a magyarázat. Nem voltam rá annyira büszke, hogy minden létező szögből megörökítsem...

Utólag azért bánom, desok mindent már nem tehetek.

És akkor egy kicsit a tortáról.
Az alap elképzelés az volt, hogy 3 szintes lesz, 3 ízű krémmel.
A három féle piskótát (vaníliás, kakaós, diós) 3 gyűrűbe vágtam, és felváltva pakolgattam.
Tehát mondjuk az egyik rétegnek diós volt a közepe, a következő gyűrű kakaós, a külső pedig a vaníliás.
Gondoltam, majd amikor felvágjuk, csinin fog kinézni.

Ugyanezt próbálta hangsúlyozni a 3 ízű krém is (vanília, csokoládé, karamell).
A tetejét fehércsoki máz borította, az oldalát pedig ét és tej csoki felváltva.

Díszítésként dió darabokat használtam.

Az elképzelés jó volt, csak sajnos a fejemben másként nézett ki... De sebaj, mert az ünnepeltnek nagyon ízlett, és hát mi más lett volna a lényeg... :D